Szeretettel üdvözlök mindenkit a www.amperhobbi.eoldal.hu -n. Ezen a honlapon leginkább azokhoz a magamfajta emberekhez szeretnék szólni, akik kedvelik az elektronikát, meg a rádiótehnikát, de nem értenek hozzá.(mint jómagam is.
) A nevem Stephani Mihály, Romániában élek, Marosvásárhelyen. A tavaly szerettem meg az elektronikát és elhatároztam, hogy megpróbálom minél jobban meghódítani. Hogyan szerettem meg? Egy banális eset által, amelyet az alábbiakban mesélek el:
Feleségemmel egyik hétvégén közeli rokonokhoz utaztunk, ahol a férj rádióamatőr. Épp egyik rádióadóját bütykölte, amikor megérkeztünk. Lepakolás után odaálltam mellé, s néztem, hogyan javítja a szerkentyűt. Közben beszélgettünk, s szóba jöttek a rádióvevőkészülékek. Egyszer csak azt mondja nekem, hogy ő tud készíteni olyan vevőt, amelyik áramforrás nélkül is müködőképes. Nem tagadom, hitetlenkedve elmosolyodtam, de azért ráhagytam. Pár perc múlva bement a műhelyébe, s egy marok "kütyüvel" tért vissza. Először is a kezembe nyomott egy köteg "hajszáldrótót"-ahogy én neveztem akkor azt, hogy az ablakpárkányon levő viráglocsoló flakonra tekerjek fel belőle kb.100...110 menetet. Ez lesz a rádió tekercse. Addig ő egy ruhaszárító dróttal bement a fürdőbe, s egyik végét a hidegvíz csapra kötötte. Ez lesz a rádió földelése. Közben kész lettem a tekercsel is, lehúztuk a flakonról, s rákötöttük az ágyon heverő forgókondenzátorra. "Kész a rezgőkör."-mondta rádióamatőr rokonom, mire én: "Mi rezeg... a drót?" "Majd meglátod..."- mosolygott rám, s az apró kütyükhöz lépett. Kihalászott egy kis alkatrészt, amit demodullátor diódának nevezett. "Rendben", gondoltam úgysem tudom mi az. Ezt a diódát rákötötte a forgókondenzátorra még egy vastagabb huzallal együtt, antenna gyanánt. Aztán hozott egy fejhallgatót is, amit szintén a rádióhoz csatlakoztattunk, s mikor kész lett a kezembe adta: "Hallgass bele." Hitetlenkedve tettem a fejemre. Nem fog menni. Persze... Néma volt. Mondom is neki, mire rokonom kevés gondolkodás után újra az apróságaihoz lépett, s kikeresett egy másik alkatrészt is. "Kerámiakondenzátor"- mutatta fel nekem, s a diódához kötötte. "Most hallgass bele." -intett, mire én a fejhallgatót megint a fejemre illesztettem. Megállt a szívverésem is! A rádió müködött!!! Igaz az elején csak valami halk sistergés, meg sípolás volt, de a forgókondenzátor elforgatásával bejött egy adó... Áramforrás nélkül. Egész halkan szólt a zene. Azon az estén papírt és tollat ragadtam, s lerajzoltuk a rádió kapcsolási rajzát, majd külön minden alktatrészt, hogy tanulmányozni kezdjem. "Milyen érdekes ez a csodabogár!" -jegyeztem meg a fejemet csóválva, mire rokonom megszólalt: "Igen.. ez a detektoros rádió."
Attól az estétől kezdtem komolyan tanulmányozni az elektronikai alaktrészeket, s úgy éreztem, hogy új kapu nyílt meg előttem, amelyen keresztül beléptem a tudomány színes világába.
